• eyelash growth serum
  • Ma 2018. szeptember 23., vasárnap, Tekla és Líviusz napja van. Holnap Gellért és Mercédesz napja lesz.

    A Tettye egyik csendes utcájának végén áll egy ház Pécsett. Nincs rajta cégtábla, mégis sokan tudják, az udvar mélyén kárpitos-műhely rejtőzködik.

     

    A falakat régi korokból származó ülőgarnitúrák, s modern bútorok fényképei borítják, valamint egy régi tabló, a szakmunkásképző végzős osztályáról, a negyedszázados iparos múltért kapott oklevél, s számos elismerés, amelyet Léderer Vilmos kárpitos tevékenységéért az elmúlt évtizedekben kapott. Néhány újabbal lett gazdagabb, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Életmű-díjat adományozott neki.

     

    Nem készültem kárpitosnak, az édesapám választotta nekem ezt a szakmát – kezdi beszélgetésünket, a műhely végében kialakított irodában. – Nem gondolta akkor még egyikünk sem, hogy ez a mesterség egyszer nemcsak megélhetést jelent majd, de a szenvedélyem is lesz. Szentlőrincen volt kocsmájuk, de a háború után elveszítettek mindent. A testvérével mind a ketten jó tanulók voltak, de a származásuk miatt, nem tanulhattak tovább.

    – Nem volt akkoriban könnyű az inas élete, naponta 10-12 órát dolgoztunk – mondja. – Munkába menetel előtt megvettük és vittük magukkal a szükséges kellékeket, a hevedereket és a rugókat. Az is nehezítette a dolgunkat, hogy igazán a tanulókra nem is figyeltek oda, a fogásokat úgy kellett a segédektől ellesnünk. Azonban, aki akarta, megtanulhatta a szakma alapjait. Harmadévben már önállóan készíthettünk el akár egy ágyat is.

    Állítja, jó tanulóévek voltak ezek a kisipari műhelyben, ahol a hagyományos munkaműveleteket sajátíthatta el. Akkoriban szinte minden kézzel készült, egyedül varrógépet használtak a kárpitosok. A szakmunkásvizsgát követően a mestere anyósánál dolgozott tovább segédként. Innen Komlóra vitt az útja, az ipari szövetkezetnél volt négy évig.

    – Jó szakemberekkel hozott ott össze a sors, s szerencsémre hamar befogadtak – emlékezik vissza ezekre az időkre. – Szakmailag is sokat jelentettek ezek az évek. Az autókárpitozást is kitanultam, s a kollegáktól a hűtőtakaró, a védőhuzat, a bordázott bőrülés, a tetőkárpit és a kédervarrás készítésének fortélyait szintén sikerült ellesnem. A szakmai tudásom ezzel is teljesebb lett.
     
    Majd Pécsre került az Afit-hoz, ahol 1968 és 1972 között dolgozott. Aztán több mint három évtizeddel ezelőtt úgy döntött önállósítja magát, s mint autó- és bútorkárpitos kiváltotta az ipart. Az első műhelyét, a jelenlegitől egy utcányira található egykori szülői házban nyitotta meg. Kisebb munkákkal kezdett, mert mindig azt vallotta a kicsi hozza meg a nagyot.
     
    – Eleinte a bútorok mellett autókárpitozással is foglalkoztam, a kettő jól kiegészítette egymást, így mindig volt elegendő munkám – mondja. – Aztán egyre érdekesebb feladatokkal bíztak meg, s 1980-tól már csak bútorok kárpitozását vállaltam el. Mindig szerettem a kihívásokat, ezért örömmel vettem ezeket. Egyre többen kerestek fel azzal, hogy újítsam fel antik- és stílbútoraikat. Szép korszaka volt ez az életemnek, sok fogást a munka közben kellett elsajátítanom. Nagyon sok helyre dolgoztunk akkoriban.
     
    Komoly megrendelései voltak. Dolgozott a múzeumnak, de az MTA Jurisics utcai székházának dolgozó- és vendégszobáiban található, valamint a Pécsi Faipari Szövetkezet egyedi, kisszériás bútorait ő kárpitozta. A Pécsi Harmadik Színház nézőterének átalakítására a legbüszkébb, ahol nemcsak a kárpitozást kellett megcsinálniuk, hanem a nyikorgó székeket is csendessé kellett varázsolniuk. A Pécsi Nemzeti Színház nézőtere is az ő keze munkáját dicséri, ugyanúgy, mint a Hunyadi úti házasságkötő terem különleges megoldású székei. Máté András belsőépítészszel 1985-ben fogtak bele a bútorkészítésbe. Ő tervezte, Léderer Vilmos pedig meg megvalósította az elképzeléseit. Garnitúrákat és elemes bútorokat készítettek, ezeket a zsűrizést követően a Műcsarnok Vállalat boltjaiban árusították hosszú éveken át.
     
    Mind e közben egyre több megbízást kapott. A Várostörténeti Múzeum Zsolnay szobájának bútorait varázsolta újjá, meg a polgármesteri iroda szalongarnitúráját. Az Egyetemi Könyvtár igazgatói irodájának bőr foteljeit és kanapéját is ők újították fel, ugyanúgy, mint a megyei könyvtár vezetői szobájának szalongarnitúráját, vagy a Művészetek Háza festett szobáinak antik bútorait. Máté Andrással pedig egyre több bank bútorait készítették el közösen.

    – Folyamatosan fejlesztettem a műhelyemet, s képeztem magam, hogy az igényekkel és a változásokkal lépést tudjak tartani – vallja Léderer Vilmos. – Ugyan egy éve annak, hogy nyugdíjba, de nem nyugalomba vonultam, éppen ezért a mindennapjaim nagy részét ma is műhelyben töltöm el. Nemrégiben Horváth Olivér Adolf zirci apátságbeli – a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma igazgatói szobájába kerülő – ülőgarnitúráját újítottam fel.
     
    Az eltelt évtizedek alatt sok tanulója volt, évente négy, öt. Azokkal, akiken látszott, érdekli a szakma, külön is foglalkozott. Arra különösen büszke, hogy többen a Szakma Kiváló Tanulója versenyen szép eredményeket értek el, volt, aki az első négy közé is bekerült.   

    Sz. K.

     

     

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей