Ökológiai lábnyom, túlfogyasztás, fenntarthatatlanság

Ma a világ népességének 80 százaléka olyan országokban él, ahol több erőforrást használnak fel, mint amennyit az ökoszisztémák meg tudnak újítani. Felgyorsult, globalizált világunkban a hagyományos közgazdasági mutatók (GDP, HDI, ISEW) már nem képesek leírni az ember termelési és fogyasztási tevékenységének a Földre gyakorolt hatást. Ezt ellensúlyozandó vezették be az ökológiai lábnyom fogalmát és mérési módszerét.

Néhány hasznos tanács járművezetőknek és gyalogosoknak, hogy a forró nyári napokban is biztonságban érjék el úti céljukat.

Magyarországon folyamatosan emelkedik a külföldről behozott használtautók száma. Első hallásra jó üzletnek tűnhet Nyugat-Európából származó autót vásárolni.

Ha azonban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ellenőrzési tapasztalatait górcső alá vesszük, azonnal látható, hogy a köztudatban még mindig jobb választásnak vélt, esetleg a hazai árakhoz képest valamivel olcsóbb, külföldről származó autók sok esetben többe is kerülnek, mint a magyar tulajdonostól vásárolt kicsit drágább négykerekűek.

Az ember alapvető igénye, hogy azonosuljon azzal a tájjal, településsel, amelyet szülőföldjévé fogadott.

A táj összetartozást, egységet és kapcsolatrendszert is jelent, a hagyományőrzés folytonosságát.

Egy új generáció növekszik fel, ereszt gyökeret a szemünk láttára – egy régi-új környezetben.

A vidék, a táj nemcsak a megélhetést nyújtó földművelést, az okszerű gazdálkodást jelenti, hanem gazdag múltjával jövőnk ígéretét is.

A globalizáció az embereket egy természetesebb életforma felé űzi. A vidék felé, amely századok során emberi és önellátó környezetet biztosított az ott élők számára.