Az ember alapvető igénye, hogy azonosuljon azzal a tájjal, településsel, amelyet szülőföldjévé fogadott.
A táj összetartozást, egységet és kapcsolatrendszert is jelent, a hagyományőrzés folytonosságát.
Egy új generáció növekszik fel, ereszt gyökeret a szemünk láttára – egy régi-új környezetben.
A vidék, a táj nemcsak a megélhetést nyújtó földművelést, az okszerű gazdálkodást jelenti, hanem gazdag múltjával jövőnk ígéretét is.
A globalizáció az embereket egy természetesebb életforma felé űzi. A vidék felé, amely századok során emberi és önellátó környezetet biztosított az ott élők számára.