• eyelash growth serum
  • Ma 2018. szeptember 23., vasárnap, Tekla és Líviusz napja van. Holnap Gellért és Mercédesz napja lesz.

    A télire fordult időjárás hozzásegítette a kiskertészeket, hogy belenyugodjanak a megváltoztathatatlanba: az elkövetkező pár hónapban főként gondolatban kertészkedhetünk, odabent a jó meleg szobában, a kandalló mellett tervezgetve, hogy jövő évben miként alakítjuk át kertünket, milyen új növényeket telepítünk bele.


    Decemberben elérjük az év leghosszabb éjszakáját, innen kezdve a kertészek nagy örömére a nappalok egyre hosszabbá válnak. Ha csak egy tyúklépésnyivel is, de minden egyes nappal közelebb kerül hozzánk a tavasz, amely magában hordozza az ismét burjánzó kert ígéretét.

     

    Lapozzon a januári kerti kalendáriumhoz >>>

    <<< Novemberi kerti kalendáriumhoz

     


    „Egész héten köd nyomta téli hegytetőnk:

    magas fellegek fogták fazekukba a tájat

    s rácsukták a fedőjüket. Ma se mozdultak meg.

    De este fent, tág körben, kinyílt az ég,

    mintha egy nagy kéz felemelte volna a fazék fedelét.”

    Szabó Lőrinc: Valami szép (részlet)

     


    DECEMBERI KERTI MUNKÁK ÉS TENNIVALÓK


    Decembert a meteorológusok Télelő-ként tartják számon, a régi székely naptárok Álom havának nevezik, korabeli magyar népi kalendáriumi neve pedig Karácsony hava.


    Idén december 2-ra esik advent (eljövetel, „adventus Domini” az Úr eljövetele) első vasárnapja. Mozgó ünnepnapról lévén szó, mindig a december 25-ét megelőző negyedik, vagy az András-naphoz eső legközelebbi vasárnapra esik, mely egyben az egyházi év kezdetét is jelenti: ekkor gyújtjuk meg az adventi koszorúnk első gyertyáját. A koszorún minden gyertya (három lila és egy rózsaszín) szimbolizál egy fogalmat: a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt. A gyertyákat vasárnaponként kell meggyújtani, minden alkalommal eggyel többet – a rózsaszínt harmadikként –, mely szimbolizálja a növekvő fény jövetelét. A Halottak napjához hasonlóan szintén kelta eredetű ünnepről van szó (mint ahogy a nálunk is terjedőben lévő Halloween-ünnep esetében), mely nem véletlen, hiszen a kereszténység terjesztésekor a hittérítők feladata az volt, hogy a keresztény ünnepeket a pogány szokásokhoz igazítsák azok betiltása helyett.

    Advent időszaka a karácsonyra való testi és lelki felkészülés ideje volt, ilyenkor tilos volt a tánc, a lakodalom és a zajos mulatság, ekkor készültek fel a betlehemesek és járták a házakat az ostyahordó gyerekek, melyért élelmiszereket adtak a családok cserébe az ostyát küldő kántortanítónak, mely egyébként is szabályos járandóságuk volt a szegény tanítóknak.



    Az advent első vasárnapját követő jeles napunk, december 6-án Miklós napja. Szent Miklós püspök a IV. században élt a mai Törökország területén Myra városában, és legendája csak a XIII. században indult el, de a görög kultúrkörben már a VI. században említik, mint három szegény leány, három igazságtalanul megvádolt katonatiszt, továbbá három halálra ítélt ártatlan tanuló és matróz megmentőjeként. Számos legenda szól bőkezű, a felebaráti szeretet jegyében született tetteiről (örökölt vagyonát a szegényeknek ajándékozta), mely magyarázza, miért is lett az elmúlt századok során a Karácsony misztériumának egyik előhírnöke.

     

    A Miklós-nap hagyományai közt szerepelt a Miklós-járás és tréfás gyóntatás mely középkori diákhagyomány volt. A Mikulás napi ajándékozási szokás városi hatásra csak a XX. század első évtizedeiben terjedt el. A mai piros ruhás, dérszakállú Mikulás figura alakjának megteremtőjének sokan a Coca-Cola céget tartják egy 1930-as években rendezett reklámkampánya alapján.


    „Kilenc fából kilenc jámbor,

    Bűvös szóból Luca-széket faragok.

    Rút boszorkány, tüzes orkán,

    Kénkő-eső ellen legyen menedék.”


    Nincs mese, kedves kertésztársaim, december 13-án, Luca napján el kell kezdenünk Luca székének készítését, melynek december 26-án az éjféli szentmisére késznek kell lennie, melyre ily módon csupán 13 nap áll rendelkezésünkre. Kilencféle fára (akác, boróka, cser, jávorfa, jegenyefenyő, kökény, körte és rózsafa) lesz szükségünk, csavarok és szögek helyett fából készített ékeket használhatunk, és minden nap csupán egy műveletet hajthatunk végre – így már érthető a régi népi mondás miszerint „Lassan készül, mint a Luca széke”. Amikor elkészült, december 26-án a széket subánk alá rejtve besurranunk a templomba és arra ráállva megpillanthatjuk a köztünk rejtező boszorkányokat. Ezt követően azonban sebtiben fogjuk menekülésre, mert a lebuktatott boszorkányok könyörtelenül széttépnek, ha utolérnek. Hazáig meg se álljunk, elszórt mákszemekkel nehezíthetjük üldözőink dolgát, hiszen egyenként kell felszedegetniük – és azonnal vessük tűzre a Luca székét, melynek sikoltozó tüze egyben a boszorkányok halálát is jelenti.

    A fenti kis, hagyományőrző történet is illusztrálja, hogy a karácsonyi ünnepkör egyik legizgalmasabb napja ez, melyhez sok más régi népszokás és hiedelem is kapcsolódik.

    Ilyen a Luca ostor készítése, a tyúkok termékenységvarázslásához kötődő egyes női munkák tilalma (hiszen, ha ezen a napon varrnának, akkor ezzel a tyúkok fenekét is bevarrnák), a fiúgyerekek házjáró lucázása vagy kotyolása, a tollas lucapogácsa készítése, a termésjósló lucabúza vetése, a kölcsönadás-vétel tilalma, valamint az időjárásjósló lucahagyma-jóslás és lucakalendárium készítése.


    „Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kendteknek!

    Mulassák kendtek Krisztus Urunk születése napját

    Több jóval, kevesebb búval!

    Aggyon Isten országunkba bort, búzát,

    Csendes békességet,

    Holtunk után léleküdvösséget…”

    Karácsonyi pásztorköszöntő (részlet)



    Az ókori Rómában az év utolsó hónapjának legfontosabb eseményei Fauna, a földistennő, Saturnus, a földművelés patrónusa (Saturnalia) és Mithras napisten, a legyőzhetetlen nap és a fény újjászületése (Sol Invictus) misztériumának ünnepeihez kapcsolódtak. A történelem elmúlt évezredei során szinte minden nép és vallás december legkiemelkedőbb ünnepévé tette a világosság győzelmét a sötétség felett, a téli napfordulót. Brit kutatók legújabb elmélete szerint a Stonehenge is a téli napforduló rituális megünneplésének egyik fontos helyszíne volt. December 22-én van az év legrövidebb nappala, a nap mindössze nyolc és fél órát tartózkodik a látóhatár fölött és ez a nap egyben a csillagászati tél kezdete is.



    Mithras újjászületését december 25-én ünnepelték a rómaiak, mely időponthoz (a vallási kultúrák egymásra hatása, vagy tudatos elgondolás eredményeképpen) 140 környékén kapcsolódott be Jézus születésének időpontja, melyet végül 350-ben Gyula pápa szentesített rendeletével, tehát ettől az időponttól tekintjük december 25-ét a Megváltó születésnapjának.


    A karácsonyfa-állítás és -díszítés jelképrendszerét a történelmi kutatások mind a mai napig nem tisztázták végérvényesen, de az biztos, hogy a hagyomány gyökerei szintén az ókori napforduló ünnepéhez köthetőek. Már a kereszténység előtti kultúrákban is szerepet kaptak az örökzöld növények, a fenyőfélék, melyekből koszorúkat készítettek a gonosz szellemek ellen, melyek a hiedelmek szerint a téli napforduló idején szabadultak el. Európában protestáns családi szokásként a XVII. század elején rögzített írások tanúsítják elsőként a karácsonyfa állításának kezdetét, míg Magyarországon először 1824-ben, Brunszvik Terézia martonvásári grófnő állított karácsonyfát, és ez a szokás gyorsan elterjedt a módosabb polgárság köreiben. A szegényebb rétegek lassan vették át az új úri szokást, sok parasztcsalád csak a II. világháború után kezdett fenyőfát állítani és feldíszíteni.


    A magyar folklór is őrzi a téli napfordulóról való megemlékezést számos hagyományával, melyek közül az egyik legismertebb a karácsony másnapján megtartott regölés, melynek során bőséget és termékenységet kívántak a házról házra járó férfiak. A betlehemezés is karácsonyi népszokás, amivel Jézus születésének történetét mesélik el, az állatbőrökben tartott alakoskodás és kolompolás pedig a koszorúkészítéshez hasonlóan szintén az ártó szellemek elűzését célozta. Maga a karácsonyi ajándékozás még a karácsonyfa-állítás szokásánál is újabb keletű szokás, korábban karácsonykor ajándékot csak a betlehemezők és kántálók kaptak, jellemzően kevés pénzecskét és ételeket.


    Láthatóan az egyik legfontosabb keresztény ünnepünk, és az ősi pogány szertartások erősen keverednek napjaink karácsonyi szokásaiban, de egy dologban mindenki egyetért, mégpedig abban, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, függetlenül attól, hogy annak apropója a téli napforduló vagy Jézus születése.


    "Fordul az Hold: fordult tizenkét hónap már,

    Fordult egy esztendő; egy tél, tavasz, ősz, nyár.

    Így fordul a világ, amíg végére jár."

    Gyöngyössi János (versrészlet)


    Az év utolsó havának egyik jeles napja Szent István diakónus ünnepe, melyet a liturgikus források december 26-ra tesznek, aki a hét diakónus közül kiemelkedve vértanúhalálával az Evangélium szélesebb körű elterjedését szolgálta. Az elbeszélések Istvánt bölcs és átütő erővel érvelő szónokként ábrázolják, aki látnoki képességekkel is rendelkezik. A római egyház a IV. század óta december 28-án tartja megemlékezését az Aprószentekről, akiket Heródes öletett meg, mikor tudomására jutott, hogy Betlehemben megszületett a Messiás.


    Az év utolsó napjának és eseményének névadója Szilveszter, a Rómában született és 314-től 335-ig uralkodó pápa, akinek egyik legmaradandóbb tette az egyházi élet megszervezése volt Rómában Konstantin császár idejében.

    Régen, vidéken a magyar népnyelvben az újév fordulója számos helyen kiskarácsonyként híresült el, amikor a gyerekek apró ajándékokat – almát, diót és pogácsát – kaptak, melyet nem az angyalka vagy Jézuska, hanem az újévi csikó hozott nekik.

    Szilveszter a nagy fogadalmak ideje, mely talán a leggazdagabb babonákban, jóslásokban és varázslásokban, melyeket ki ne ismerne. Álarcokban ijesztjük el az óévet magával vivő szellemeket, szerencsepogácsákat sütünk, aprószemes (lencse) ételeket eszünk a meggazdagodás reményében, és malacot sütünk, ami kitúrja a szerencsénket, vagy ólmot és gyertyát öntünk jóslás céljából. Azonban ne feledjük, ezen a napon szigorúan tilos a mosás, teregetés, mert az halált hoz a családba, a szemetet még véletlenül se öntsük ki, messze kerüljük el a szárnyashúsok fogyasztását, mert még a végén elkaparja a szerencsénket, orvoshoz is csak végső esetben menjünk, mert az betegséget hoz a következő esztendőre.



    A november végi időjárás hozzásegítette a kiskertészeket, hogy belenyugodjanak a megváltoztathatatlanba: az elkövetkező pár hónapban főként gondolatban kertészkedhetünk, odabent a jó meleg szobában, a kandalló mellett tervezgetve, hogy jövő évben miként alakítjuk át kertünket, milyen új növényeket telepítünk bele.


    Megszabadultak termésüktől kertünk gyümölcsfái, csupán egyetlen legény van még talpon, a naspolya, mely megőrizte sárgásbarnás kincseit az ínyencek legnagyobb örömére.


    Ebben a zúzmarás, ködös időben nézzünk utána a kiskertünkben zajló életnek, töltsük fel a madáretetőket, de a fehér kenyérrel azért bánjunk csínján! A madáretető házat lehetőleg egy bokorban vagy annak közelében helyezzük el, mivel hazai énekes madaraink ott nagyobb biztonságban érzik magukat, mint egy stresszesebb, a szabad téren elhelyezett etetőben.


    A kert rendezése és takarítása közben hagyjunk néhány avarral takart fahalmot, búvóhelyet, amely alatt elrejtőzhetnek a téli álmot alvó állatok.


    A leveles (fodros) kel levelei igazán az első fagyok után nyerik el kellemes zamatanyagaikat, így már bátran lakmározhatunk belőle, hasonlóan a póréhagymához és a zöldpetrezselyemhez.


    A bimbós kel kissé érzékenyebb, de védettebb helyen mínusz 10 fokig szintén kint hagyható, ugyanúgy, mint a póréhagyma és a zöldpetrezselyem is.


    A kelbimbó és rokonai (például a brokkoli) szulforafán tartalmának kedvező élettani hatást tulajdonítanak. Serkenti a májban a méreganyagok kiválasztását, elpusztítja a Helicobacter pylori-t, ami a fekélyek és a gyomorrákos megbetegedéséért felelős, csökkenti az emlőrák kockázatát az őssejtekre gyakorolt hatása révén, és blokkolja azt az enzimet, mely az osteoarthritist, az ízületek kóros leépülését okozza. Magas rosttartalmának köszönhetően emésztésserkentő hatású és káliumban is gazdag, tehát jó vízhajtó. Jellegzetes, ínyenceknek való ízét a tormában és a mustármagban is fellelhető sinigrin nevű kénszármazék adja, melynek szintén rákellenes hatást tulajdonítanak.


    A csicsókát se takarítsuk be, mínusz 20-30 °C-ot is kibír, azonban a folyamatos szedhetőség érdekében a töveket takarjuk a jelentősebb fagyok idején, így egész tavaszig folyamatosan fogyasztható.


    A kerti tó növényeiről se felejtkezzünk meg, kosarastul helyezzük teleltető helyükre. A vízmentesített és letakart medencében is hagyhatjuk őket, de fertőzésmentes lombbal, szalmával feltétlenül burkoljuk be őket.


    A fagyra érzékenyebb díszfüvekről is gondoskodnunk kell (Cortaderia), hiszen tövük roppant érzékeny a nedves hidegre, ezért érdemes szorosan összefogva szárukat, alaposan betakargatni.



    Akinek van kiskerti szőlője, annak a pincében is bőven akad tennivalója, az első borfejtésre még karácsony előtt szoktak sort keríteni.


    Most szedjünk oltóvesszőket, például a rég elfeledett, de még itt-ott a nagymama kertjében fellelhető almafajtákról, melyeket tavaszig vermeljünk, vagy nedves újságpapírba csavarva hűtőben tároljunk. Kedvcsinálóként ilyen ritkaság az Erdélyből származtatott lédús, fűszeresen savanykás Batul, melynek sima, enyhén zsíros felülete zöld és piros színekben pompázik. A pirosan csíkozott Dallos alma, az elhúzódva érő, így folyamatosan szedhető Téli arany parmen, a hatalmas dekoratív koronát nevelő lapított gömb alakú, roppant fűszeres Téli piros pogácsa, vagy a közismert, de lassan elfeledett, viaszréteggel fedett vastag héjú Húsvéti rozmaring mind-mind finom csemege.


    Ahogy rövidülnek a nappalok, úgy fogyatkoznak a kerti teendőink is, a legtöbb a szerszámos kamrában akad: ne felejtsük el kerti szerszámainkat, eszközeinket, a permetezőgépet és a fűnyírógépet ki- és megjavítani, megtisztogatni, beolajozni, a kerti csapokat, öntözőberendezéseket vízteleníteni és elzárni. Átvizsgálhatjuk és rendet tehetünk a vetőmagos és vegyszeres zacskók között, megvizsgálva azok szavatossági idejét is.


    Végre téli álomba szenderültek – jobb esetben megfagytak – a szívó-rágó állati kártevők, így több időnk jut arra, hogy alaposabban ránézzünk egy másik, még a takácsatkáknál is láthatatlanabb és éppen ezért sokkal rafináltabb, alattomosabb módon támadó ellenfél körmére, azaz „fonalaira”.



    A gombákról lesz szó, de nem az ízletes csiperkéről és az illatos vargányáról, hanem azokról az egy- vagy többsejtű élőlényekről, amelyek kórokozóként komoly pusztítást tudnak végezni kiskertünkben. Mivel a gombáknak bizonyos tekintetben az állatokra, más tekintetben pedig a növényekre jellemző tulajdonságaik vannak, éppen ezért a mai napig nincs teljes körű konszenzus arról a biológusok körében, hogy a növényvilághoz vagy az állatokhoz sorolják-e őket, ezért köztes megoldásként önálló csoportot (tudományosan: országot) képeznek az élővilágon belül.


    A kertészek számára jónéhány gombafaj a legveszedelmesebb ellenfelek közé tartozik, bár gyakran nem is jut eszünkbe, hogy a lisztharmat, a varasodás, a levélfodrosodás, a monília, a peronoszpóra, a rozsdabetegségek, a gyep hópenészessége, a gyümölcsfák tűzelhalása mind-mind gombafertőzés következménye. Az egy- ill. kétnyári virágok, zöldségnövények esetében – egyrészt rövid élettartamuk, másrészt pedig az időjárás törvényszerű változásai miatt – legfeljebb egy-két egymást követő szezonban számíthatunk a gombabetegségek jelentősebb kártételével. Különösen igaz ez, ha megfelelő agrotechnikát alkalmazunk: pl. két egymást követő évben nem ültetjük ugyanazon helyre ugyanazt a növényt vagy közeli rokonait, a betegségeknek ellenálló, egészséges növényeket telepítünk, megfelelő időben végezzük el a vegyszeres növényvédelmet, stb. A teljes kifejlődésükhöz hosszú éveket igénylő, akár több évtizedet is megélő gyümölcsfáink tekintetében azonban más a helyzet.




    A gyümölcsfák kérgének, belső szöveteinek és magának a termésnek is a leggyakoribb károsítói a mikroszkopikus méretű, illetve a szabad szemmel is látható gombák. Bár a gombák igen fontos szerepet töltenek be bolygónk ökoszisztémájában – ezek az élőlények bontanak le szinte mindent, ami élő (volt), életteret és tápanyagot szolgáltatva az új életnek –, a gyümölcsfa-tulajdonosok a gombák iránti tiszteletüket azonban legfeljebb a terített asztalnál és az érett komposzt esetében tudják kifejezni. (Bizony, a komposzt sem jöhetne létre a mikroszkopikus gombák tevékenysége nélkül!)

    A gombák igencsak furfangos jószágok. (Tessék, máris egy állati tulajdonság!) Nem a rosszindulat vezérli őket, amikor beköltöznek gyümölcsösünkbe (pontosabban: mindig is ott voltak, csak nem vettük őket észre), hanem csak egyszerűen teszik a dolgukat. Mi pedig a sajátunkat, azaz felvesszük a harcot a betolakodók ellen. A gombák elleni háborúban azonban csak csatákat nyerhetünk, meghosszabbítva ezzel gyümölcsfáink és egyéb növényeink életét, tünetmentessé téve őket egy bizonyos ideig. Magát a háborút szerencsére mindenképpen a gombák nyernék meg, ha ugyanis mi győznénk, az a magasabb rendű élőlények (pl. Homo sapiens) pusztulását is jelentené.


    A gombák többségére jellemző, hogy szeretik a nedves, párás környezetet és a nem túl magas, nem túl alacsony hőmérsékletet és a savas kémhatású közeget. A növények testfelületén tenyésző gombák elleni védekezés viszonylag egyszerű történet, még ha nem is védekezünk, az időjárási körülményektől függően a probléma akár magától is megoldódhat a következő szezonra. A levélfelületet károsító gombabetegségek ugyan csökkentik a növény fotoszintetizáló (azaz táplálkozási) lehetőségeit, ez azonban még nem jelent végzetes fenyegetést az olyan erős regenerálódási képességgel bíró növények számára, mint a fák és a bokrok. Az igazán nagy baj ott kezdődik, ha a gombák bejutnak féltett gyümölcsfáink testébe és a belső szöveteket hálózzák be végeláthatatlan fonalaikkal (micélium), amelyek lassan, de biztosan ellehetetlenítik a fa tápanyagszállítását. A téli szezon különösen jó alkalmat kínál erre, hiszen az erősebb fagyok által okozott elhalások, sérülések, kéregrepedések igen vonzóak a gombák számára, melyeknek mindenütt jelen lévő spórái – kivárva egy-egy enyhébb téli időszakot –, így könnyűszerrel  tolakodnak be a fa élő részébe.


    A csata első fejezetében, azaz a preventív védekezésben nem kell azonnal a legmodernebb (és legdrágább) növényvédelmi szerekhez nyúlnunk, hiszen régóta tudjuk, hogy a gombák nem szeretik néhány természetes elem, ill. ásvány jelenlétét az életterükben. Többek között ilyen a lúgos kémhatású kalcium-hidroxid – közismert nevén oltott mészként találkozunk vele, illetve az élelmiszerek csomagolásán E526 fedőnév alatt lelhetjük fel –, amelyet 20%-os mésztej (mész+víz) formájában igen hatékonyan alkalmazhatunk gyümölcsfáink védelmében is. Elég a fák törzsét és a vastagabb ágakat bekenni ezzel az oldattal, és máris megnehezítettük a gyümölcsfáink közelébe merészkedő gombamicéliumok dolgát! A mésztejjel bekent fák törzse szép fehér színt kap, aminek további előnye, hogy a napsütéses, enyhébb téli napokon visszaveri a „perzselő” napsugarakat, megakadályozva ezáltal a fa kérgének felhevülését és berepedését.


    Ha mégis bekövetkezett a baj, akkor sem kell kétségbe esnünk, szerencsére rendelkezésünkre áll egy másik természetes elem is, mégpedig a réz! Az időzítés ebben az esetben is rendkívül fontos, réztartalmú szerekkel kell kezelni a gyümölcsfáinkat még a rügyfakadás előtt.



    Felmerül a kérdés, hogy mit tegyünk olyan esetekben, amikor mi magunk ejtünk sebet a fákon, pl. egy-egy metszés vagy koronaalakítás alkalmával. Mindenképpen érdemes megjegyeznünk, hogy a gyümölcsfák, de különösen a csonthéjasok metszését tavasszal, a rügyfakadás után, illetve a termés betakarítását követően, lehetőleg nyár végéig végezzük el. A levágott vastagabb ágak helyét mindenképpen kenjük be fungicid (gombaölő) hatású fabalzsammal, a vékonyabb ágak metszésekor keletkező sebek nem igényelnek külön kezelést. Esős, ködös időben ne végezzünk ilyen jellegű beavatkozást, ilyenkor inkább majszolgassunk aszalt gyümölcsöt a cserépkályha mellett.


    Barátkozzunk meg azzal a gondolattal, hogy kertünket nem tudjuk és nem is szabad teljesen gombamentessé tennünk, és vegyük figyelembe, hogy a gombaölő szerek agresszív és felelőtlen használatát a kert életképessége szempontjából nélkülözhetetlen gombafajok is megsínylik.


    Decemberben elérjük az év leghosszabb éjszakáját, innen kezdve a kertészek nagy örömére a nappalok egyre hosszabbá válnak. Ha csak egy tyúklépésnyivel is, de minden egyes nappal közelebb kerül hozzánk a tavasz, amely magában hordozza az ismét burjánzó kert ígéretét. Ezt az ígéretet a magam részéről e rovat által a jövő hónaptól kezdve egy kerttervezési minisorozattal szeretném támogatni-segíteni, inspirációt adva azon kedves kertésztársaimnak, akik a téli estéken a múltbéli tapasztalataik birtokában és a jövő szezonra szóló terveikkel kívánják megvalósítani, vagy újjávarázsolni álomkertjüket.



    Ennek jegyében kívánok minden kedves olvasónak szeretetben gazdag, boldog Karácsonyt és virágokban bővelkedő Újévet.


    Kovács László Zoltán

    okl. kertészmérnök

    Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

     

     

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей