• eyelash growth serum
  • Ma 2018. augusztus 16., csütörtök, Ábrahám napja van. Holnap Jácint napja lesz.

     

    Idén 120 éve – 1893. április 29-én –, hogy Whitcomb L. Judson amerikai mérnök szabadalmaztatta a cipzárat, amelyet napjainkban már világszerte számtalan színben és méretben és anyagból készítenek. Ebből az apropóból látogattam el egy  54 éve nyílt budapesti cipzárjavító műhelybe.  Az üzlet sok vállalkozót látott már, ezt bérelte a kezdetek kezdetén a cipzárjavító Wossala-család is. A galériás műhelyet Pazsiczky Attila és felesége Steffi vezetik, immár 20 éve.

     

     

    – Mi a sikeres vállalkozás titka?


    Pazsiczky Attila: Szorgalom és alázat!

    Pazsiczky Steffi: Megbízhatóság és minőség, és persze tudni kell bánni a vevőkkel, kedvesen és segítőkészen kell őket kiszolgálni.


    – Hogy tanulták ki a cipzárjavító szakmát?


    P. A.: Gondoltunk egyet és neki láttunk. Az a szempont vezetett minket, hogy nem akartunk alkalmazottak lenni. Láttuk, hogy ugyan sokat kell dolgozni, de anno meg is érte. A kezdet kezdetén zsákokban hordták  be a ruhákat, kabátokat javításra. Később más cikkek reperálására is áttértünk, behozhatnak cipőt, tuba hangszertokot vagy éppen bútorkereket javításra, hiszen ezek a dolgok számunkra is kihívást jelentenek, amihez kell a lelkesedés és az optimizmus. Ahogy csökkent a forgalom, egyre fogytak az alkalmazottak, márcsak ketten maradtunk, de így is nehéz, alig van nyereségünk. Az emberek nem csináltatják meg a ruháikat, megjelentek a túrkáló és a kínai üzletek, vagyis úgy gondolják a vásárlók, hogy olcsóbb vásárolni ezekből az üzletekből, mint kicseréltetni a cipzárat vagy a gombot a régi ruhán. Legalábbis a fiatal korosztály így gondolja. Talán az idősebbeket könnyebb meggyőzni arról, hogy inkább hozzák be hozzánk a retikült cipzárcserére. Ám nem szeretnénk, ha csak a panaszainkról szólna az írás, hiszen sokan térnek be hozzánk, hogy „magukat ajánlották” vagy "tudom, hogy maguk mindent meg tudnak javítani".


    – Milyen varrógéppel dolgoznak?


    P. S.: Oh, ez az Adler varrógép már több, mint 40 éves. Az üzlettel együtt ő is több tulajdonost kiszolgált  már. Ezt még szerelő nem látta, persze én szoktam ápolni, reggelente néha még meg is simogatom, szinte már családtagnak számít. Ez a varrógép a legvékonyabb selyem szoknyát ugyanúgy varrja, mint a centis bőrt, anélkül, hogy állítanom kéne rajta.


    – És vajon mit hoz a jövő?


    P. A.: Talán kiderült az eddig elmondottakból, hogy nem a haszon miatt űzzük ezt a mesterséget, hanem mert szeretjük ezt a szakmát, szívesen foglalkozunk emberekkel, jó velük beszélgetni, meghallgatni a problémáikat. A közelmúltban járt nálunk egy kedves idős hölgy, aki a táskáját hozta be cipzárcserére, 600 Ft-ról indultunk, végül megcsináltam ingyen és még beraktam 500 forintot a retiküljébe. Nyilván az anyagi problémáinkkal nem vagyunk egyedül, mindenesetre az is igaz, hogy mi akkor élünk jól, ha az emberek is jól élnek.


    P. S.: A talpon maradáshoz reklám kell, ezt mi is tudjuk, tehát ingyenes kerületi újságokban szoktuk hirdetni magunkat, és az én nagy álmom, hogy ha valaki beüti a Google keresőbe a „cipzárjavító” szót, akkor a mi üzletünket adja ki elsőnek. (Nekem ezt az üzletet adta ki a google elsőnek, így Steffi álma már megvalósult – a szerk.) Mi is azt gondoljuk, hogy a remény hal meg utoljára. A múlt héten például egy dizájner hölgy jött be hozzánk azzal a kéréssel, hogy egy farmer miniszoknya felvágásába varrjunk három fém cipzárt. Ez a stílus az 1980-as években volt nagy divat, a hölgy szerint ez lesz az idei nyár trendje. Rajtunk nem múljék, állunk elébe.


    Bada Barbara

     


     

     

     

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей