• eyelash growth serum
  • Ma 2018. szeptember 23., vasárnap, Tekla és Líviusz napja van. Holnap Gellért és Mercédesz napja lesz.

    Fából sámlit vagy akár királyságot farag

     

    Addig éljek, míg tudok dolgozni,

    s addig dolgozzak, amíg élek!


    Ha újra döntés előtt állna, több mint öt évtized után is az asztalos szakmát választaná a Győrhöz tartozó ménfőcsanaki Gricz József, akinek a kezében minden túlzás nélkül benne lapul a szakma csínja-bínja. S ugyan megtehetné, hogy pihen vagy kertészkedik, ám a fa illata, a munka szeretete naponta a műhelybe csábítja. Az IPOSZ megalakulásának negyedszázados jubileumán méltán vehette át azt a kitüntetést, ami most a házuk egyik kellemes szegletében díszíti a falat.

     

     

    Virágos udvar, gyönyörűen megmunkált terasz és lépcső vezet az otthonukba, ahol szinte minden az idősebb Gricz József keze nyomát dicséri. Szerényen kalauzol a házban, s a műhely még csak véletlenül sem maradhat ki, hiszen itt minden gépnek, szerszámnak, darabnak története van. A legfontosabb mégis, hogy nap nem múlhat el anélkül, hogy a mester ne venné a kezébe a szerszámot, ne alkotna valami maradandót.

     

    – Nyolcadikos korunkba persze, még nem tudtuk, mit vállalunk, de egy kis családi ráhatás, egy kedves távolabbi rokon segített a választásban – idézi vissza a kezdeteket a kitüntetett mester. – Ám akkor jobban a szerencse meg a ráérzés volt a jellemző. Megszerettem a szakmát. Nagyon régen, '64-ben mestervizsgáztam. A Vagongyár felszerelt műhelye, a gépek nagyban segítették később a munkát. Olyannyira, hogy aztán később magam is arra törekedtem, hogy minél nagyobb segítségemre legyenek a szerszámok, az eszközök. S az alapfilozófiám ma sem változott, hiszen a napom egy részét még ma is a műhelyben töltöm.

     

    – Mitől szép, mitől szerethető az asztalos mesterség?

     

    Nem könnyű sem fizikailag, sem másként, de az egy csoda, hogy az elképzeléstől a kész munkáig mindent megálmodunk, megtervezzük, s azt elkészítjük. Voltam nagy- és kisvállalatnál, kisiparosként, azután csapatban is dolgoztam. Egy biztos: mindig van dolog, mindig akad megrendelő, így tennivaló is. A Vagongyárban éreztem rá a szakma igazi ízére, találtam remek mestereket, munkatársakat, akikre máig jó szívvel emlékszem. Valamikor az asztalosság nagy részét úgynevezett „vegyes” munkával töltöttük, azután érdekes időszak, a fából készült játékok gyártása következett. Nagy kihívást jelentett, boldogan csináltuk. A tanítás, a mestervizsga-bizottságban való elnökség egy új korszakot nyitott az én életemben is. Sok minden változott és változik máig.

     

    – A kisvállalkozás egyben nagy felelősséget is jelent. A fajátékok exportra történő gyártása, az egyedi igények megjelenése szintén kihívás és persze, folyamatos munka. Nem volt ez fárasztó, nem unt bele?

     

    Szeretni kell, az biztos, enélkül nem ment volna. A szépet szeretni viszont nem nehéz, szívesen csináltuk. Különleges feladat is várt rám: a győri zsidó templom „karikás” ablakait restauráltam. A sorozatgyártás viszont – ami a játékokhoz kapcsolódott – egyfajta rabszolgamunka, gyorsan bele lehetett volna unni. Ám sokféle minta, forma töltötte meg a műhelyt a kis kocsitól a medvéig, s a formákhoz külön gépek kellettek. Mire mindent gépesítettünk, addigra csökkent a kereslet olyannyira, hogy a piac megint mást kívánt. Ehhez pedig nekünk is igazodnunk kellett. Egyszer csak több lett a más jellegű munka, például a javítás. Meg aztán tudomásul kellett venni azt is, hogy eltelt az idő. Fizikailag is kevesebbet bír az ember. Észreveszem a kort, bár beteg soha nem voltam. Nem vagyok elégedetlen, mert mindig van tennivalóm. Javítanivaló mindig akad, az pedig változatos munka.

     

    – Van-e valami nagy-nagy álma?

     

    Addig éljek, míg tudok dolgozni, s addig dolgozzak, amíg élek! Ez az életfilozófiám, ami egész életemben vezetett, s eszerint élek ma is. Ezen nem is szeretnék már változtatni, hisz a munka számomra ma is öröm. A fiaim mindig kíváncsiak voltak a munkámra, jöttek a műhelybe, de aztán ki-ki másfelé vette az irányt. Az unokák közül viszont remélem lesz, aki hozzám hasonlóan szereti a fa illatát, örül az alkotómunka gyönyörűségének, az új és még újabb kihívásnak.

     

     

    Szöveg és fotó:

     

    Harcsás Judit

     

     

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей