A mind jobbra törekvés egész életére jellemző


„Iparos családból származó, jóra való, becsületes szakember” – szokták mondani elismerőleg a nyíregyházi polgárok a körükben példás életvitelével, tisztességes szakmai hozzállásával nevet szerzett mesteremberekre.

 

 

 

Nos, ha valakire, hát a 131 éves Nyíregyházi Ipari és Szolgáltató Ipartestület 2016-ban hetven 70 éves elnökére ráillik a fenti megállapítás. Gyekis Árpádot ugyanis őszinte megbecsülés övezi, s nem csupán szülőföldjén, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határain túl is.

 

A Gyekis család iparos múltja a maga korában jónevű, ügyes kezű ácsmester nagyapával kezdődött, akinek a munkáját a nyíregyházi katolikus társszékesegyház faszerkezete is dicséri. A következő generációt képviselő édesapa más irányt vett. Egyike lett a szomszéd megyék vásárain is keresett, neves nyíregyházi cipészeknek, akik amellett, hogy javították, készítették is a szebbnél szebb, jobbnál jobb lábbeliket.

 

 

– Édesapám 1945-től volt cipész kisiparos, így aztán már gyerekkoromtól figyelemmel követhettem a helyi iparosság életét – árulja el átlagon felüli tájékozottságát a nyíregyházi iparossággal kapcsolatban, és kiemelkedő társadalmi szerepvállalását az iparosok önszerveződése terén Gyekis Árpád, akit az akkoriban nagyon „menő” autó-motor szerelőnek taníttatott ki az apja.

 

 

Az ifjú szerelő 1972-ben kezdte gyakorolni szakmáját. Kezdetben főként motorkerékpárt és biciklit is javított, hiszen akkoriban jóval kevesebb gépkocsi közlekedett a Nyírségben. Az első, városszéli műhelyéből hamarosan egy belváros közelibe költözött.

 

Ez a régi, családi házas környék nem sokára „áldozatául esett” a nyíregyházi városrendezésnek, s szanálták a Gyekis-féle műhely épületét is. Az örök újrakezdő továbbköltözött mai helyére egy romos épületbe, amelyet fáradságos munkával tett alkalmassá a munka számára. A több lábon állás előnyeit elsők közt fedezte fel. Autószerelőként már jelentős tapasztalatokkal rendelkezett, amikor 1975-ben meghonosította Nyíregyházán a kulcsmásolást. A munkát mindig megbecsülte, kuncsaftot vissza sosem utasított, még éjszaka is hívhatták kinyitni egy gépkocsi ajtót a bennrekedt kulcsok miatt.

 

 

Mondhatni ekkor már két lábra állt, neki volt az első komoly kulcsmásoló gépe Nyíregyházán, ahol ebből a szempontból ma is hasonló a helyzet.

 

 

A mind jobbra törekvés Gyekis Árpád egész életére jellemző. Szerteágazó tevékenysége mellett akkoriban arra is szakított időt, hogy levelezőn leérettségizzen, s letegye a mestervizsgát is. Fodrásznak tanult felesége is végül kisegítő családtagként adott biztonságot férjének a családi cégben, miként később a kisebbik lányuk.

Bár a maszekok a 70-es években sem voltak túlságosan népszerűek a hatalom szemében, de szívós akarattal csak sikerült a „gépjármű javító-szerelő” mesternek boldogulnia.

 

A rendszerváltás után aztán tovább bővítetve tevékenységét, létrehozta a Gyekis és Társai Kft.-t, amely egyebek mellett autóalkatrészek kis- és nagykereskedésével foglalkozik, több nagy cégnek a megyei képviselője.

 

Ismertségében, megbecsültségében azonban a kisvállalkozói lét mellett az iparosok közössége érdekében évtizedeken keresztül vállalt társadalmi munkája is közrejátszik.

 

Miként az eddigiekből is kiderült, önálló iparossá válásának évétől, pontosan 1972-től a tagja az iparosok szervezetének. Hosszú évek óta elnöke a nyíregyházi ipartestületnek, és szakmájában a mestervizsga-bizottságnak. Az IPOSZ megyei szervezetének alelnöki tisztét is ellátja. Szerepet vállalt a Kézműves Kamara megalakulásában, amelynek megyei alelnökeként számos a családi és kisvállalkozások létével kapcsolatos közösségi tevékenységet vállalt.

 

Az iparosság lejtmenetbe került Gyekis Árpád rövid helyzetértékelésében: „A mi ipartestületünk is korábban több szolgáltató-házzal rendelkezett, melyek felújítását nem sikerült megoldani. Így azután kénytelenek voltunk megválni tôlük. Az értékesítésekből befolyt pénzt koncentrálva, Nyíregyháza belvárosában felépített iparos székházba összpontosítottuk a vagyonunkat. Az évszázada még ezerkétszáz iparost számláló taglétszám mára elolvadt, amelyben hibás a bevezetett önkéntes tagság, majd megtörtént a korábban egy és oszthatatlan ipartestületi vagyon újraelosztása a területi alapon szervezôdött ipartestületek között. Mindenesetre mi eltökéltek voltunk, s kézben tartottuk a meglévő vagyont, s igyekeztünk működtetni. A bérbeadásra egyre kevésbé lett leheőség. Most pedig annak tudok őszintén örülni, hogy 2015-ben sikerült értékesíteni a székházunk fölső szintjét, így hosszú időre megoldottnak látom az épület halaszthatatlan felújításának, és a mi működési költségeinknek a fedezetét.

 

A régi idôk szervezettségének visszaállítására nincs remény. Talán abban is van némi igazság, hogy a mostaniak ipartestületi tagságukkal azon kevesek közé tartoznak, akik a régi iparos életet, annak nemes hagyományait igyekeznek képviselni, s példamutatásukkal tovább éltetni.

 

Gyekis Árpád bő négy évtizeden át a szervezett iparosság érdekében végzett aktív szakmai és társadalmi szerepvállalásának folyományaként számos elismerésben részesült. Közülük a 2004. augusztus 20-án átvett Magyar Köztársasági Érdemrend ezüst fokozata mellett az IPOSZ által adományozottakra emlékszik a legszívesebben. Utóbbiakat szinte megkoronázta az IPOSZ 25 éves emlékérem és „a magyar kézművesség érdekében végzett kiemelkedő munkáját elismerő” oklevél, a szövetség jubileumi ünnepségén vehetett át a Duna Palotában.

 

Galambos Béla