• eyelash growth serum
  • Ma 2017. november 24., péntek, Emma napja van. Holnap Katalin napja lesz.

    Májusi lapszámunk borítójának remek fotóját a kecskeméti Fellegi Jenő fényképész mester készítette.

    Úgy illik, hogy bemutassuk: egy példás iparos életutat ismerhetnek meg olvasóink.

    Előbb  a helyi lap egyik korábbi írásából idézünk, majd személyes beszélgetésünk alkalmával hallottakkal egészítjük ki a tiszteletre méltó  életrajzot.

    Előbb tehát következzék  A. Tóth Sándor cikkének néhány részlete.

     

     

     

    A műterem előtti várószobában három fiatal hölgy. Az egyikük a kerek asztalka mellett áll, és színes fényképeket rakosgat ide-oda, mintha pasziánszot játszana velük.

    A fotók ifjú párt ábrázolnak esküvői öltözékben, valamint az ünnepség, a szertartás legfontosabb pillanatait: föltűnnek a fényképeken – vélhetően – a szülők, a násznagyok stb. A másik két nő föltehetőleg képet akar készíttetni magáról: vidám pillantásokat vetnek a műterem csukott ajtaja felé.

     

     

     

    A fényképész, Fellegi Jenő, rendkívül szolgálatkész és udvarias ember. Mihelyt  kilép a várószobába az előző megrendelővel, mindjárt az asztalkához megy és mutatja az ott látható fotó-kollekciót, esküvőről készített sorozatot. Arra szolgálnak, hogy a megrendelő kiválaszthassa, megtartandó esküvőjén mely pillanatokat örökíttesse meg. Nem csoda, hogy így hamar kész az egyezség.

    A két jókedvű lány szeretné, ha hamarosan elkészülne a személyi igazolványba szükséges fénykép. – Öt perc alatt megfelel? – kérdezi Fellegi úr, hozzátéve azt is, hogy így egy kicsivel többe kerül. Ám ez nem riasztja el a kuncsaftokat, bevonulnak a műterembe. Pár perc múltán kezükben a személyi kép – meglepően jó minőségben.

     

    Öt évvel ő azért vásároltam a polaroid gépet, hogy segíthessek a szorult helyzetben lévőkön – magyarázza a kisiparos. – Gyorsfénykép készítése a szokásos módon gondot okozna, mert hát a folyamatban lévő munkát nem hagyhatom abba a soronkívüliség érdekében. A rendőrség elfogadja ezeket a képeket, sőt ide küldik, akinek nagyon sürgős.

     

    – Én soha életemben nem fényképeztem – meséli a pályaválasztás körülményeit. –Az érettségi után három évig a vasútnál dolgoztam. (Az édesapám vasutas.) Valami olyan munkát szerettem volna, amiben az egyéni alkotó ambíciómat jobban kiélhetem. Az egyik barátom barátja fényképész volt, ő ajánlotta ezt a szakmát. Elmentem a fényképész szövetkezetbe és fölvettek tanulónak. Nagyon megszerettem ezt a munkát, mert szeretem az embereket, szeretek velük foglalkozni. De itt még mindig hiányérzetem volt, mert általában a munkának csak egy-egy fázisát végeztem, legtöbbször a felvételezés volt a feladatom. A nagyítást, retusálást stb. más csinálta. Végül is 1974-ben önálló kisiparos lettem.

     

    – Ott benn, a műteremben azok a felgöngyölt színes papírok mi célt szolgálnak?

    – Azok háttérpapírok, a színes fölvételeknél van szerepük, tizenegyféle van belőlük. Azon igyekszem, hogy a megrendelők igényeit minél teljesebb körben elégíthessem ki. Ez már a harmadik műtermem, amióta kisiparos vagyok, s mindegyikben sikerült egy kicsit előbbre lépnem a szolgáltatásban. Egyébként nem csak egyszerű hátteret tudok a vendég mögé állítani: ha az az óhaja, akár pálmafa vagy tengerpart is lehet a háttérben. Diáról vetítem oda.

    –  Ugye, az emberek szeretik szépnek hinni magukat, s a valóságosnál szebbnek látszani a fényképeken?

    – Mindenki azt szeretné, ha szép, ha szebb lenne. Ebben mi, fényképészek, a szakma szabályain belül maradva, segítünk nekik.

    A szépségről beszélünk, és lám egy igazi szépség lép a váróba: egy ifjú asszony, most jött az esküvői képekért. A mester a kis asztalkára teszi a színes sorozatot. Ahány képre rápillant a hölgy, annyiszor fényesedik ki a szeme, s önti el a boldogság pírja az arcát.

    Amikor ismét szabad lesz Fellegi úr, arról kezdünk beszélni, hogy a fényképésznél rendkívül fontos: egy olyan alkalommal például, mint az esküvő, ne maradjon közömbös kívülálló, s hogy mindenkor legyen képes a gátlások feloldásában segíteni a vendégét. Kilencvenöt százalékban ez neki sikerülni szokott. Számos érdekességet mond még a szakmájáról, amikor váratlan fordulattal közli:

    –  A fényképezés nekem mellékállásom, a főfoglalkozásom a Piarista Gimnáziumban van, iskolatitkár vagyok. Ugyanis számomra a legfőbb dolog az életben a családom, a legfontosabb, hogy a négy gyerekemet, a feleségemet biztonságban tudjam. Ezért egy fix állást akartam. Valaha a Piarista Gimnáziumban végeztem, ismertek ott, fölajánlották ezt az állást és én boldogan elfogadtam.  Amolyan mindenes vagyok.

     

    Fellegi Jenő vallásos ember, ezért sem volt tőle idegen az egykori iskolájával való kapcsolat. Számos társadalmi tisztségét is részben ennek köszönheti. Alelnöke a Piarista Diákszövetségnek, amelynek a tiszteletbeli elnöke Antall József miniszterelnök. Tagja az egyháztanácsnak. A kecskeméti ipartestületben alelnökké választották. Tanácstag … ez utóbbi tisztségét, úgy érzi, az utóbbi időben kissé elhanyagolta, mert az építkezés (a saját házuké) lekötötte az energiáit. A fényképész szakmunkástanulókat vizsgáztató bizottságnak ő az elnöke.

     

    Fellegi úr felesége hegedűtanár az állami zeneiskolában. Ismeretségük kezdetén furcsállotta, hogy Jenő lépten-nyomon bemutatja neki a barátját – mindig mást és mást. Ugyanis az idősebbik Fellegi fiú valamikor kosárlabdázott az akkori NB I-es csapatban, és abból az időből sok barátja maradt, a mai napig tartják a kapcsolatot. Sőt, a fényképész minden csütörtökön kosarazik egyet az öregfiúk körében.

    – A házunk kapuja mindig nyitva áll – mondja –, nincs olyan nap, hogy nyolc-tíz ismerős, barát meg ne fordulna nálunk. A feleségem kartársai, az én vagy a gyerekek barátai közül valaki mindig  jön. Az édesanyám volt ilyen: bárki jött hozzánk, mindig szeretettel fogadta.

    Az ipartestület megbecsült tagja, a „beérkezett” fényképész, a Piarista Gimnázium titkára, Melinda, Lénárd, Máté és Anna apukája ezzel búcsúzik:

    – Boldogan, békességben élünk. Optimistán tekintek a jövőbe.

     

     

    Mi már a nyugdíjas Fellegi Jenővel beszélgettünk. Ma már nem gyakorolja az ipart, mégis készségesen vállalkozott címlapfotónk – id. és ifj. Tarpcsik Sándor könyvkötő mesterek – elkészítésére. Ezúton is köszönjük.

    Életében a fenti írás óta sok minden megváltozott. Elvesztette szeretett feleségét, maga is kénytelen volt megbirkózni egy alattomosan támadó betegséggel. A gyerekek felnőttek, két lánya édesanyjuk tehetségét örökölve a zenei pályán bizonyított,  egyik fia színész, a másik  egy állami cég ügyfélszolgálati igazgatója. Négy unokája van.

    Jelenleg egyedül él az egykor mindig népes családi házban, ám gyakran utazik a fővárosba és Győrbe az unokákhoz, és itthon is sokan látogatják. Mozgalmasak a napjai. Tartja a kapcsolatot piaristákkal, a régi sport barátokkal, felesége kollegáival, az ipartestületi ismerősökkel...

    Az ipartestület 130. éves évfordulóján vette át a 40 éves tagságáért megillető oklevelet. Tavaly 70. születésnapján köszöntötték és ajándékozták meg egy gyönyörű vázával. Mint igazi közösségi embernek, egykori alelnöknek van véleménye a jelenlegi helyzetről. Röviden fogalmaz: Tornyi László elnöksége és immár egyedüli ügyvezetése óta rendben mennek a dolgok. Sajnos, hogy náluk is csökken a létszám, idős a tagság.

    Beszélünk még a szakmáról is. A mestervizsgára a békési Juhos János készítette fel. A fenti cikkben írt igazolványképeket ma már nem csinálhatnak az iparosok, meg is látszik valamennyi fényképes okmányunkon a szakértelem hiánya. Megbeszéljük „a mindenki tud fényképezni” mentalitás szakmában okozott forgalom kiesést, és annak sokszor előforduló dilettantizmusát. Ő mindig alkotásnak fogta fel saját szakmáját.  Feladatának érezte a szépség, a jó ízlés felé terelni a megrendelőt.  A műtermi munkái mellett gyakran készített tárgyfotókat, például Mellocco Miklós és Pálfy Gusztáv szobrászművészek alkotásairól, Kerényi József építész munkáiról. Mutat egy lepel mögé bújó álló fényképész kisplasztikát, amit Pálfy Gusztáv neki készített ajándékba.

    Elmeséli, hogy a 70. születésnapját köszöntőket egy baráti együttes koncertjével lepte meg a Piarista Gimnázium dísztermében.  Mutatja a jelenlévőkről madártávlatból készült fényképet.  Elnézem az ünneplő sokadalmat – mennyien szerethetik, tisztelhetik Fellegi Jenőt!

    Sajnos búcsúznunk kell, aznap még egy másik program vár Budapesten. Kikísér az állomásra. Akkor nem mondtam, de most leírom: jó volt megismerkedni, beszélgetni vele, a szó nemes értelmében vett tisztes iparossal.

     

    sne –

     

     

     

     

     

     

    Asztrológus, Horoszkóp készítés, Tanácsadás

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей