• eyelash growth serum
  • Ma 2019. január 19., szombat, Sára és Márió napja van. Holnap Fábián és Sebestyén napja lesz.

    Gyermekkoromban atyai nagymamám gyakran vitt magával rokonlátogatásokra, így többek között a testvéreihez is, kik mindketten iparosemberek voltak. Bátyjának, Weichner Józsefnek a Váci utcában volt könyvkötőüzlete, öccsének, Weichner Ferencnek pedig Budán lévő családi háza pincéjében üvegtechnikai és hőmérőkészítő műhelye.

    Mindkettőben sajátos, barátságos illat fogadott és lenyűgözött az a biztonságérzet, ahogy szakmájukban dolgoztak. Sugárzott belőlük, hogy mindezt szeretettel művelik és boldogságérzetet ad nekik a munka.

     

     

     

    Így tehát megvolt az előképem, és bár a könyvkötészet is vonzott, a tűzzel való foglalatosság mégis  izgalmasabbnak tűnt – meséli Hábori György üvegfúvó iparművész szakmaválasztásának történetéről.

    Nagybátyám javaslatára jelentkeztem tanulónak a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Eszközöket Kivitelező Vállalata üvegtechnikai műhelyébe, néhai Péczely Antal keze alá, aki hosszú pályafutása alatt üvegtechnikusok nemzedékeit nevelte ki. Elméleti Tárgyakból Kapás Géza szakismeret és Márton István anyagismeret tanáraimra emlékszem szívesen.

     

     

    Persze, ha az ember elvégez egy szakmát, az nem azt jelenti, hogy egész életében ugyanúgy, ugyanazt, ugyanazon a szinten végezze, hiszen az csak a kezdet. Az elindulás. Egy lehetőség a fejlődés felé, amikor az évek gyakorlata, tapasztalata mindig újabb és újabb szintek elérésére sarkall, hogy a segédből mester, a mesterből művész, a művészből pedig alkotó válhassék. Ez nem mindig így történik, de az út nyitva áll, csak el kell indulni rajta.

    Az én esetemben is, bár 1967-ben szakvizsgát tettem, váratlanul megváltozott élethelyzetem miatt 12 évig nem dolgoztam üveggel.

    1978-ban végre adódott egy szakmámba vágó lehetőség, az akkoriban létező úgynevezett bedolgozói rendszerben. Ezt kihasználva önálló tevékenységbe kezdtem, bérbe vettem a lakóházam tulajdonosi közösségétől, a használaton kívüli mosókonyha és szárítóhelyiséget, majd azt rendeztem be műhelynek.

     

    Milyen eszköztárat igényel, hogy önálló műhelyben lehessen dolgozni?

    Elsősorban szükség van egy üvegfúvó lámpára, ami gáz és oxigén keverésére alkalmas. Ezen kívül az alapanyag (csövek, tömör botok) alakításához megfelelő szerszámok (fogók, ollók, simító és lapító eszközök stb.) kellenek. Minden munka más szerszámot igényel, ezt általában az üvegtechnikus készíti el magának, de az alapeszközökhöz készen is hozzá lehet jutni.

    Szinte nélkülözhetetlen egy temperáló kemence is (miután az anyagban alakítás közben szerkezeti feszültségek, egyenetlenségek ébrednek), hogy a tárgyakat fokozatos, lassú visszahűtéssel feszültségmentessé tegyük.

     

    Mikor kezdett saját alkotásokat készíteni, mi adta az ihletet, volt-e tanítómestere, aki az üvegfúvás művészi elsajátításában segítette?

    Bedolgozóként éveket töltöttem el az üvegfúvó lámpa mellett ülve, azonban ez a viszonylagos szabadság nagy árat követelt. Bár magam osztottam be az időmet (volt, hogy éjszaka dolgoztam, vagy éjszaka is) éreztem, hogy valami több kell, mint a kávéskészletek és lámpaburák százszámra való gyártása. Az egyhangúság megtörésére gyakran készítettem tárgyakat a saját örömömre, mindig élvezve az olvadt üveggel való munkát.

    Ezek aztán egyre sokasodtak, rajtuk kísérleteztem ki a különböző formákat és az üveg olvadt állapotban való színezését. Itt arra is rá kellett jönnöm, hogyan tudom ugyanazt a hatást elérni többszöri alkalommal. Rengeteg kísérlet, próbálkozás előzte meg egy-egy tárgy elkészültét.

    Egy barátom, Kardos Balázs meghívására 1985-2005 között minden évben néhány hetet töltöttem Kölnben lévő műtermében, ahol az általam megszokottól eltérő munkastílus és szemléletmód sok ötletet adott az alkotáshoz. Sok új fogást, trükköt, technológiai eljárást tanultam, ami hosszú távon is hasznomra vált.

     

    Miután az emberekben általában benne van az ősi ösztön, hogy nézzék a tüzet, ezért aztán műhelyemben soha nem voltam egyedül. Mindig valaki betévedt hozzám nézni, ahogy a tűzzel dolgozom.

    Ezek a látogatóim aztán kézbe véve, forgatva a tárgyaimat gyakran kérdezték, hogy miért nem zsűriztetem ezeket. Mindig elhárítottam az erre irányuló kérdéseket, mert úgy érzetem még nem vagyok kész erre, még nem elég jók az alkotásaim.

     

     

    Egyszer egy barátom, Tauber László gyertyaöntő iparművész néhány darabot elvitt tőlem azzal, hogy „kezd vele valamit”. Magam lepődtem meg legjobban, mikor kiderült, hogy az összes darabomat lezsűrizték, csak zárójelben mondom, hogy a bírálóbizottság elnöke Szabó Erzsébet üvegművész volt.

    Innentől kezdve megrendelőim lettek a Képcsarnok Vállalat galériái (szinte minden vidéki nagyvárosban és Budapesten is számtalan helyen voltak), valamint az IDEA Kereskedelmi Vállalat, de magángalériák is. Ezeket a rendszerváltás után szép sorban eladogatták, így a kiépített galériák felvevőképessége jelentősen lecsökkent. Bár többen továbbra is próbálkoztak magángalériával, azonban egy idő után a legtöbb lehúzhatta a rolót.

    Mivelhogy meg kellett élnem valamiből, sikerült elhelyezkednem egy nagy nemzetközi cégnél mint ügyintéző. Most is itt dolgozom, nagy örömömre még foglalkoztatnak, bár én vagyok a legidősebb a cirka 600 ember közül.

    Időnként kollégáim is kérnek tőlem üvegtárgyakat: ajándékba vagy saját részre, és látom, hogy örülnek neki, mint ahogy én is nagy örömmel készítem ezeket.

     

    Milyen tárgyakat szokott készíteni? Van-e kedvenc forma- és színvilága?

     

    Szívesen készítek parfümös üveget, tálakat, kelyheket, egyedi karácsonyfadíszeket, vázákat, medálokat és nyakláncokat. Kedvencem nincs, mindig az a legfontosabb számomra, ami éppen a kezem között van és az elképzeléseim szerint alakul.

    2015-ben egy éven át eladással egybekötött bemutatót tartottam egy nagy hajóstársaság Budapest-Hollandia között hetente kétszer-háromszor közlekedő luxushajóján a igazgatóság felkérésére. Ez a munka is nagyon izgalmas volt, és rengeteg sikerélményt adott.

    Szenvedélyesen szeretem ezt a szakmát, ha nem tudom csinálni, hiányérzetem van, ha pedig a láng előtt ülve dolgozom, megelégedettség tölt el.

    70 éves vagyok. Elvileg ebben a korban az embert a jövő nemigen izgatja, de én tele vagyok tervekkel, megvalósításra váró ötletekkel, hogy még sokáig nézhessem a táncoló lángot, ahogy lággyá varázsolja a rideg üveget, abból pedig lesz egy szép tárgy, amiben benne van az ötlet a munka, az öröm és a lélek.

     

    Életrajzi adatok

    Született: 1947 Budapest

    1967 Budapesti Kézműipari Szakközépiskola üvegtechnikus szak

    1978 óta önálló művész

     

    Egyéni kiállítások

    1992 – Bizarr Kabinet Moltkerei Werkstatt, Köln, Németország

    1993 – Ferenczy Galéria, Pécs

    1995 – Party Galéria, Pécs

    2000 – „Törékeny terek és síkok”, Újpest Galéria, Budapest (Dobos Évával)

    2001 – „Kísérletek repülésre”, fióka ART Galéria, Budapest (Dobos Évával)

    2003 – Isis Galéria, Szombathely (Dobos Évaval és a Manu-Craft Ékszerészműhely alkotóival)

     

    Csoportos kiállítások

    2000 – „Az ezredforduló kézműves remekei”, Iparművészeti Múzeum, Budapest

    2001 – „Illat”, fióka ART Galéria Budapest

     

    Tagság

    1993 – Magyar Üvegművészeti Társaság

    2001 – Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete

     

     

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей