• eyelash growth serum
  • Ma 2020. július 04., szombat, Ulrik napja van. Holnap Emese és Sarolta napja lesz.

    MEZŐBERÉNY ÉS KÖRZETE - Jubileumi taggyűlés és tisztelgő emlékezés


    Jubileumi ünnepséget tartott megalakulásának 130. évfordulója alkalmából a Mezőberény és Körzete Ipartestület. Az ünnepség székházuk tanácskozó termében és – mivel igen szép idő volt azon az októberi eleji napon – az udvaron zajlott. Ez utóbbi helyszínen ugyanis főtt a vacsorára való őzpörkölt, illatával csiklandozva a teremben ülő emlékezők orrát. Ám ez semmit nem vont le az ünnepélyességből.

     

     

    A jubiláló ipartestület rendezvényén jelen volt Németh László, az IPOSZ elnöke, Siklósi István, a város polgármestere, Lukoviczky György, a Békéscsabai Ipartestület és a megyei szövetség elnöke, Lipcsei Zoltán, Köröstarcsa polgármestere. Először a helyi temetőbe kezdődött a megemlékezés. Koszorút helyeztek az ipartestület jeles személyiséginek sírjánál. Kegyelettel gondoltak Ábelovszky Pálra, Valnerovicz Kálmánra, a Schäfer család három tagjára, Mihályra, Józsefre és Mártonra.

     

    Az ünnepi taggyűlés levezetője, egyben a házigazda az ipartestület elnöke, Tiba Mihály volt. Az ő nevét IPOSZ Felügyelő Bizottsága elnökhelyetteseként is ismerhetik olvasóink. A kedves, figyelmes ötlet – minden jelenlévő kapott szép kivitelezésű emléklapot, amit névre szólóan adott át – is tőle származik. Az ünnepség megszervezésében is oroszlánrészt vállalt, persze az iparos társak és feleségeik segítségével volt minden gördülékeny és emlékezetes.

     

    Az ipartestület kerek évfordulóján egy negyedszázada működő iparos társuk tevékenységét is elismerték: Winter András ács-állványozó mester 25 éves ezüstgyűrű és oklevél kitüntetésben részesült.

     

    A vendégek valamennyien méltatták az ipartestület munkáját, az IPOSZ elnöke pedig még bővebben, átfogóbban beszélt az érdek-képviseleti munkáról, a múltat idézve a jövőbe mutató gondolatokat is vázolva.

     

    Siklósi István polgármester, aki már az ipartestület 125 éves jubileumi rendezvényén is jelen volt, konstatálta, hogy milyen gyorsan szalad az idő. Mint mondta, reméli, hogy még sok jeles évfordulót fognak együtt ünnepelni. Kérte, legyenek egymás segítői, gondolkodjanak együtt a város érdekében. Könnyítéseket nem ígért, de azt igen nyitott az ötletekre, elképzelésekre, keressék őt, dolgozzanak együtt a városért. (Mezőberény honlapján egy angol lapban megjelent, a várost illető jelzővel köszöntötte a polgármester a „finoman elbűvölő település” nevében a világháló látogatóit. – a szerk.)

     

    És volt az ünnepségen egy igazi csemege is. Kőrösi Mihály helytörténész érdekfeszítő előadást tartott a Mezőberény és Körzete Iparosok és Vállalkozók Egyesületének 130 éves történetéről, kiemelve néhány jeles iparos családot. Mint mondta a jegyzőkönyveket, beszámolókat forgatva, az előző ünnepségek méltató beszédeit olvasva arra gondolt, hogy ma nem adatok halmazát, hanem a számok mögött az iparos és vállalkozó ember és családja küzdelmét is be kívánja mutatni az adott kor mezőberényi, magyarországi és globális gazdasági, társadalmi, történelmi helyzetével, konfliktusaival. Néhány részletet idézünk az imponálóan bőséges ismeretanyagot felvonultató előadásból:

     

    l Mezőberényben az iparűzők az 1825. évi létszám alapján 112 mesterrel, a megye 5. települése volt az iparosok aránya szerint. Az ebben az időben működő iparosok közül érdemes megemlíteni Petrics Sámuel

     

    iparos mestert, aki több segédet, legényt is foglalkoztatott, termékeit a megye határain kívül is ismerték, kedvelték. Mesterségbeli tudása mellett kiemelendő volt társadalmi tevékenysége, községi árvagyám volt, az árvák ingó és ingatlan ügyeinek kezelője, így tagja a községi elöljáróságnak. A szabadságharc bukása utána Kossuth bankók kötelező beszolgáltatása kárpótlás nélkül történt, az árvák vagyona így elúszott. Házával felelt. 1856-ban volt az első árverés. Pestre költözött legidősebb fia, Orlai családjához, ő gondoskodott fiatalabb testvérei további sorsáról is.

     

    l Érdekességként ide kívánkozik egy újsághír 1876-ból, akkor sem volt egyszerű az élet. „Van zavar elég az új mértékkel. El lehettünk ugyan készülve ezen zökkenésre, de mindhiába, nehezen válik meg az ember meg attól, amit megszokott. Az egyik (vevő) a boltban sót kér telegramm szerint – a másik meg csudálkozik, hogy most már a húst is kilával akarják mérni. Addig is míg valamelyik számunkban az új mértékekre vonatkozó magyarázó czikket hozzunk – csak annyit jegyzünk meg, hogy egy font helyett kérjünk fél kilogrammot (ez csak kevéssel kisebb mint a volt font.) úgyszintén egy liter majdnem akkora mint három meszely – fél liter pedig három verdung. Főkép csak azt jegyezzük meg, hogy semmi sem lett sem olcsóbb sem drágább, mert amennyivel többet kérnek – annyival többet kell adniuk belőle.”

     

    l Egy tímármester Mező-berényben! „Édesapám (Herczeg) Hoffmann György 1895-ben született Mezőberényben. Tíz testvér közül a hetediknek. 1907-től tímár inas volt Margitán. 1912-ben fél évig tímár segédként dolgozott az újpesti Wolfner bőrgyárban, majd az akkori szokás szerint vándorolt az európai bőrkikészítő műhelyekben. Járt Németország, Belgium, Hollandia és Olaszország bőrgyáraiban és kikészítő üzemeiben.

     

    Az I. világháború kitörésekor besorozták, rövid kiképzés után kirendelt katonaként a hadiüzemmé minősített Wolfner bőrgyárban tímár segédként dolgozott a háború végéig. Ekkor még a hadseregnek nagy mennyiségben volt szüksége bőr felszerelésre, bakancsra, csizmára, lószerszámra és egyebekre, ezért a tímár, csizmadia, szíjgyártó segédeket és mestereket a hadiüzemben dolgoztatták. Mivel sorozott katonák voltak a hét minden napján dolgoztak két műszakban, 12 órás váltásban. A műszak reggel 6-kor kezdődött este 6-ig, majd este 6-tól reggel 6-ig. Reggeli műszakváltásnál ökumenikus ima volt a fronton harcoló bajtársakért és azért a szerencséért, hogy ők nem a lövészárokban vannak. Civilben jártak, civilmunkásként a környéken laktak, nem kaszárnyában. Fizetésükből szűkösen ellátták magukat. Mezőberényből három tímársegéd dolgozott itt együtt Hegedüs Károly, Hoffmann György és ifj. Stefanovics Pál a háború végéig. Édesapám 1919-től Mezőberényben volt tímár iparos az 1948-as államosításig. 1946-ban az akkori politikai okok miatt, családja nevét Hoffmann-ról Herczeg-re változtatta. A két háború közötti időszakban volt úgy, hogy Mezőberényben tíz tímár iparos dolgozott.”

     

    Herceg Lászlónak köszönöm az édesapa életrajzát. Még azt elmondhatom, hogy a családi hagyomány nem szakadt meg, Herceg László is folytatta édesapja mesterségét, sőt határainkon kívül is mesterségének elismert szakemberrévé vált.

     

    Halottunk még más családtörténeteket is. Talán egyszer viszszatérünk közlésükre, mert nagyon érdekesek. Tarozunk viszont még egy megemlékezéssel. Az ipartestület székházának belső falán van egy emléktábla az I. Világháborúban elesett iparosok névsorával. Ezt is megkoszorúzták az ünnepség alkalmából, és Lukoviczky György ismertette, hogy a kezdetben rövidnek indult, ám négy évig elhúzódó háborúban hol, milyen harctereken küzdöttek a város férfijai és lettek közülük – jaj milyen sokan! – hősi halottak. Rájuk emlékezni, kötelesség, mert a hősöknek szóló tisztelgés üzenet a megbékélésről, a jövőről – fejezte be beszédét a szónok.

     

    Mi maradt még ki a tudósításból? Hát a finom vacsora, és a késő estig tartó baráti együttlét a később csatlakozó családtagok társaságában. Szép ünnepe volt a Mezőkövesd és Környéke Ipartestületnek.

     

    – sarkadi –

     

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей