Ma 2014. április 25., péntek, Márk napja van. Holnap Ervin napja lesz.

Külföldi tapasztalatok - hazai lehetőségek


Mintegy 100 vendég részvételével szeptember 17-én tartotta meg országos konferenciáját a duális szakképzés magyarországi helyzetéről és nemzetközi tapasztalatairól az IPOSZ a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával.

A konferencia ünnepélyes megnyitójaként Szűcs György, az IPOSZ elnöke átnyújtotta Joachim Scheffczyknek, a Hanns Seidel Alapítvány pécsi projektvezetőjének az IPOSZ-díjat. A Magyar Kézművességért Díj arany fokozata ktüntetésben részesült F. Tóth Mária, az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezető főtanácsosa, valamint László Péter keramikus. Hanns-Friedrich Freiherr von Solemacher, a Hanns Seidel Alapítvány budapesti vezetője köszöntőjében megemlékezett a magyar határnyitás 20. évfordulójáról, Magyarország történelmi szerepéről.

Közelebb a kereslethez
A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) főigazgatója, Nagy László a szakképzés átalakításának eddigi eredményeit összefoglalva utalt rá, hogy a duális képzés valójában azt jelenti: az elméleti képzést az iskola, a gyakorlatit az iskolai tanműhelyek, a gyakorlati képzőhelyek adják, tanulószerződésekkel alátámasztva (ez utóbbiak száma évek óta örvendetesen gyarapszik). A képzési folyamat irányítása jórészt a decentralizáltan működő, a gazdasági élet szereplőit is képviselő Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB) feladata. A képzés minőségének ellenőrzése a szakmai vizsgákon történik, ahol a vizsgabizottságokban már a kamaráké és a gazdasági érdekképviseleteké a főszerep. Mindez a szakképzés kereslet-orientáltságát szolgálja.

Az RFKB minden év szeptember 30-áig határoz arról, mely szakmák oktatását preferálja (gondoskodva ezek oktatási feltételeinek meglétéről is), régiónként meghatározza a hiányszakmákat, dönt a közvetlen fejlesztési források elosztásáról (pályázatok kiírása és elbírálása útján). A Munkaerő-Piaci Alap képzési alaprésze hozzájárul az oktatás tárgyi feltételeinek javításához. Az iskoláknak adható támogatásokat a hatályos törvény szerint a TISZK-ek kapják meg.

Miért sikeres a duális képzés?
Holger Schwannecke, a Német Kézműipari Központi Szövetség (ZDH) főtitkárhelyettese, arról beszélt, miért sikeres a duális képzés Németországban. Röviden összefoglalva: átfogó szakmai képzettséget, jövőképet ad; közel áll a piachoz (hozzátéve: ez függ a konjunktúrától). További sikertényező a tapasztalat-orientált tanulás, az iskola és az üzem szoros kapcsolata – ebben a szakmai szervezetek, kamarák közvetítő szerepet töltenek be. Alapvető a konszenzus elve (munkaadók, munkavállalók, kormányzat, iskolák), az egységes kézműves rend, s az ezt segítő szakképzési törvény. A szakmunkásvizsgát állami vizsgának tekintik, országosan egységes normák alapján. A munkaadók magas minőséget várnak el, ugyanakkor bizalmat tanúsítanak a végzettek iránt. A vizsgáztatás a kézműves kamarák kezében van, amelyek szoros kapcsolatot tartanak fenn a munkaadói és a munkavállalói szervezetekkel. Heinrich Traublinger, a ZDH alelnöke, a Bajor Kézműipari Szövetség elnöke ehhez hozzátette: rendkívül fontos, a korai szakmai képzés, náluk már 15 éves korban elkezdik, és munka-orientáltan tanulnak a fiatalok.
A következő – nálunk is sokat vitatott – kérdés az iskola és az üzem helyes aránya a duális képzésben. Erről Reiner Nolten, az Észak-Rajna-Vesztfáliai Kézműipari Kamarai Szövetség főtitkára számolt be. Mint mondta, náluk az elmélet is egyre inkább gyakorlat-orientálttá válik, a tanuló a megrendeléstől, az ajánlattételtől a munkán át az esetleges reklamációig és utólagos javításig végig találkozik az ügyféllel, tehát az ügyfélkapcsolatok is hozzátartoznak a duális képzéshez, mivel ezt is gyakorolni kell. Ma úgy látják, a gyakorlat a fontosabb, heti 1-2 nap elmélet elegendő, mivel a cselekvési kompetenciát csak a gyakorlatban lehet megszerezni.

A szászországi tapasztalatokról Joachim Dirschka, a Szász Kézműves Szövetség elnöke elmondta: a legfőbb gondjuk, hogy demográfiai okokból csökkent a fiatalok száma, és sem ők, sem a szüleik nem becsülik túl sokra a szakmunkásképzést. Nem csoda, hogy a fiataloknak mindössze 12 százaléka kíván szakmát tanulni. Ezen pályaorientációval, tanácsadással próbálnak segíteni, s a szakminisztériumnak is vannak támogató programjai. Két hetes programokkal igyekeznek felkelteni a figyelmet, hangsúlyt helyezve a pálya nyitottságára (mesterképzés, főiskola, saját vállalkozás).

Ausztriában is kevesen vannak
Az Osztrák Gazdasági Kamara főügyvezetője, Helmut Heindl – a korábban vándorló legényekre utalva – hangsúlyozta: az Európai Unióban már évek óta sikeresen működik a Leonardo program, amely támogatja a tapasztalatcserét, már csak az a fontos, hogy a bizonyítványokat valamennyi országban kölcsönösen elfogadják. Ausztriában is igaz, hogy a fiatalok 80 százaléka gimnáziumba megy, ám – mivel a döntés fiatal korban történik – mindenképpen növelni kell a szakmák presztízsét. A legnagyobb súly a kis- és közepes vállalkozások vállán nyugszik, mert ők képezik minden 9., míg a nagyvállalatok csak minden 25.
szakmunkást. Az mindenképpen megnyugtató, hogy a kormány minden fiatal számára garantálja a képzési helyet, továbbá támogatja a képzést a költségek 20 százalékával, de vannak egyéb források is, például a hátrányos helyzetű fiatalok, vagy a csúcstechnológiai képzés számára. A demográfiai hullámvölgy és a válság számlájára írandó, hogy tavaly mégis csökkent a tanulók száma.

Kamarai kollégája, az UEAPME nevében is felszólaló Georg Toifl elnök szerint az unió 27 országában 27 féle út létezik a szakképzésben. Míg Németország az egyik bölcsője a duális szakképzésnek, addig a skandináv országokban erősen iskolaorientált a képzés, Nagy-Britanniában pedig egészen más szakirányok vannak. Magyarország ma átmeneti állapotban van a duális képzés felé, de ez nem egyszerű, és rendkívül költséges, ezért nem minden ország számára elérhető. Az állami szféra (az iskolarendszer) is nehezen változik. Nagyon fontos a magas szintű képzés, az élethosszig tartó tanulás, a tanároknak is. Ausztriában a kamarák képezik tovább a legtöbb felnőttet.

Hazai tanulságok
Az IPOSZ nemzetközi és oktatási igazgatója, Solti Gábor szerint az egyik fontos tanulság, hogy a szakképzés függ a konjunktúrától, ezért a hazai kisvállalkozásokat támogatni kell. Tény, hogy létezik a kisipari-nagyipari képzés kettőssége, ezért a komplex képzést nálunk is meg kell valósítani. A tanulószerződéseket személyre és képzőhelyre egyénileg, rugalmasan kellene kidolgozni, ebben még van mit tenni. Az sem lehet vitás, hogy a szakképzés reformját az általános iskolai reform nélkül nem lehet megvalósítani (alapkészségek elsajátítása). Az előrehozott (alternatív) szakképzés lehetősége csak helyeselhető, hiszen így a tanuló 17 éves korára teljesítheti tankötelezettségét, és szakmát is szerez. Összeurópai tapasztalat az elöregedés, a fiatalok számának csökkenése, a szakmák presztízsének visszaesése, s ez utóbbit mielőbb helyre kell állítani.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) képzési igazgatója, Szilágyi János maga is igyekezett megfogalmazni, mitől lehet jó egy ország szakképzése. Szerinte az alap egy sikeres gazdaság munkaerő-szükséglete, ezt kell sikeres és hatékony munkavállalókkal ellátni úgy, hogy nekik is megérje (motiváció). Fontos az azonnali munkába-állíthatóság. Az iskolák számára a szakképzés csak akkor lehet sikeres, ha a tanuló munkaközelben van.

Ma még az a helyzet, hogy a szakmunkássá válás leértékelődött, az iskolai képzési rendszer szétaprózott, s a szakiskola szegregációs tényezővé vált. Látni kell azt is, hogy a Nemzeti Alaptanterv (NAT) nem hozta meg a várt sikert, a 9.-10. osztály afféle „elfekvővé” vált, miközben a szakképzés az alapkészségek hiányával küzd, jellemző az érdektelenség, a teljesítmény hiánya, a 2+3 éves oktatás ellenére. Megoldás lehet a NAT újragondolása, az előrehozott szakképzés, már a 9. osztályban. Másoldalról oldani kell a zsákutcás jelleget – a MKIK nem véletlenül kezdeményezi évek óta, hogy a mestervizsga legyen egyben belépő a felsőfokra.

Solti Gábor – ismertetve az IPOSZ felméréseinek eredményét, s felsorolva az iparosok által jelzett problémák sokaságát –, utalt az IPOSZ 4 éves programjára, amelynek a szakképzésre vonatkozó legfőbb pontjai a következők. A pályaorientációs rendszer és a tanulószerződés népszerűsítése, ez utóbbiak megkötésének adminisztrációs segítése; információk a visszaigénylési rendszerről, adminisztrációjuk segítése; vizsgabizottsági tagok delegálása, a moduláris OKJ megismertetése; bekapcsolódás a képzőhelyek ellenőrzésébe; a hátrányos helyzetű fiataloknak a szakképzés felé irányítása; a TISZK-ekkel és a tagiskolákkal való szervezetszerű kapcsolattartás. Az IPOSZ és kiterjedt hálózata képes e feladatok megoldására, segít minden tagjának, bár jó lenne, ha ők legalább az internethasználattal segítenének maguknak.

S. G.

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztrológus, Horoszkóp készítés, Tanácsadás

 

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей